Vége a GDP-fétisnek?

Nicolas Sarkozy francia államfő szerint a GDP (bruttó hazai termék) alkalmatlan a valódi jóllét mérésére.
A GDP számítások egysíkúak és egyszerűen nem vesznek figyelembe rengeteg, mind az egyéni, mind a társadalmi jóllét szempontjából kiemelten releváns tényezőt. Erre az egysíkúságra mára már rengeteg anekdotaszerű, az abszurditásba hajló példát ismerünk: pl. ha sok helyre betörnek és mindenhol ki kell cserélni a zárat, az serkenti az iparágat és ezért növeli a GDP-t.

GDP és más egyéb mérők forradalmi újításnak számítottak a 1930-as években, amikor a Gazdasági Világválságot követően rájöttek arra, hogy mennyire nincsenek megbízható makro-gazdasági adatok, amely alapján összgazdasági szinten tervezni lehetne.
A GDP-ből azonban rövidesen fétis lett, mivel az eredeti elképzelésektől eltérően a GDP nem egy mutató volt a sok közül, hanem az a "mágikus adat", amihez minden mást igazítani kell. Simon Kuznets egyértelműen leszögezte, hogy egy nemzet jólétére aligha lehet következtetni a GDP-ből.
A GDP-vel szemben a leggyakoribb kifogás az volt, hogy csak legálisan könyvelt folyamatokkal foglalkozik, így
a)

  • a) teljes fekete-gazdaság egyszerűen a látókörén kívül esik;
  • b) az otthoni munkát, házi munkát nem veszi figyelembe.

A másik igen súlyos kritika a GDP-vel szemben, hogy egyáltalán nem foglalkozik a környezeti tényezővel, s a környezetminőség negatív változásait semleges, vagy akár (ld. fent) pozitív tényezőként "könyveli el".

- A NEW-t (Net Economic Welfare), azaz Nettó Gazdasági Jólét Mutatót 1972-ben mutatták be. A NEW végül is egyáltalán nem vált általánossá, de arra jó volt, hogy az egész környezeti tematikát behozza a képbe. .

- A következő nagy kísérlet a 80-as években történt, ez volt a ISEW (Index of Sustainable Economic Welfare), azaz Fenntartható Gazdasági Jólét Mutató.

- Igazi népszerűségnek csak egy új mutató örvendett, ez az 1990-ben bevezetett és az ENSZ által is használt HDI (Human Development Index), azaz Emberi Fejlődés Mutató. A HDI-t már olyan mutatók alapján számolták ki, amelyek kicsit távolabb álltak a termeléstől és közelebb a valós emberi "jóléthez".

- 2 -

Az ökológiai lábnyom területegységben fejezi ki az anyagi javak fogyasztásának nyersanyag- és energiaigényét. Azt a földterületet mutatja meg, amely ahhoz szükséges, hogy egy adott népesség, egy adott életszínvonal mellett fenntartható módon tudja önmagát fenn- és eltartani. Az ökológiai lábnyom méretét a következő tényezők befolyásolják:

-népesség nagysága,
-anyagi életszínvonal,
-technológiai produktivitás,
- biológiai produktivitás.

Az ökológiai lábnyom felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági termelésben mért "fejlődési" lehetőségek a földön nem végtelenek. A rendelkezésünkre álló természeti erőforrások használati lehetősége kifejezetten korlátozott, és rohamosan csökken. Ha mindenki úgy élne, mint egy átlag európai, akkor csaknem három bolygóra lenne szükségünk.
Úgy tűnik, hamarosan búcsút mondhatunk a GDP-fétisnek. Hogy mi jön helyette, azt még korai lenne megmondani, így csak remélni lehet, hogy a következő mérési rendszer életszerűbb, összetettebb, és főként figyelembe veszi a Föld eltartó-képességét, illetve azt, hogy az emberi jólét nem kizárólag a termelés növelésére épül.

Forrás: Demnet