Parázs a hamu alatt

Egy kihunyt tűzhányó, de ki nem hűlt szellem. Ez nekünk a somlai kultúrvidék. Célunk, hogy lefújjuk a hamut és kicsi parázsmeleget és az ízzás fényét adjuk. Szép csendben szeretnénk felsorakozni azon elődök sorába, akik valaha is írtak e vidékről és tettek valamit a somlai kultúráért.

Fontos idézni e nagy kultúra zsarátnokait, hogy az ifjú szívekben ki ne hamvadjon az értékes hagyományok izzása. Jobban látni, hogy kik vagyunk mi, e vidék emberei. A magunk és környezetünk értékeit, múltját és jelenét szeretnénk kommunikálni, hogy jobban felismerjük jövőbeni teendőnket. E szellemi fórumban mindenkinek helye van. A magunkénak érezzük a szőlészet és borászat kultúráját, a kézművesség és művészetek, az irodalom és az orvoslás világát, valamint minden konstruktív és kreatív szellemiséget, mely a közjóért tenni akar. Nem kötődünk pártokhoz és irányzatokhoz, hanem az érték őrző szabad szellemhez, mely szeretne kibontakozni és előre lépni. Ősi somlai kultúránk nyomán találni meg a megtört irányvonalak gerincét. Hiszem, hogy sok próbálkozásból születik a fejlődő, szellemi élete.
Egy hatalmas somlai kultúrkörben élünk, amely derékba tört a XX. Száradban. Ám remetehegyünk nem tört meg, védte a kemény ellenálló bazaltkúp. Mint legősibb tanú védte a szintet, a szín-vonalat viharral, széllel dacolva. Nem lett játék semmiféle szélnek. Nem porzott szét se keletre, se nyugatra. Az maradt, aki volt. Nem pusztult le, mint a környezete, mert volt szilárd kúpja, volt „arany” fedezete. Nem adta be derekát, nem lett forgószél játéka. Nem lett kicsinyes szélirányok áldozata és nem vált könnyű porrá, melyet tova sodor a szél.
Ami belülről jön, ami tud hevülni és tud bentről kitörni, az lesz szilárd és állandó. A vulkán feláldozza magát, szétfolyatja, hogy később termőtalaj legyen és bőséges termést adjon. Egy ilyen remek tanú a jó öreg remetehegy. E sajátos és jelentős kultúrájával lett inspirálója annak a hatalmas műnek, melyet Szent Benedek „fiai”, a bencések a földművelés és népművelés területén tanítottak, a pálosok és ciszterciek folytattak. Annak a közösségi, társasági életnek, melyet a kelták és a rómaiak után is a somlai vidék honfoglaló magyar telepesei éltek meg. Így a XXI. Század elején felmerülnek bennünk a kérdések. Izzanak-e még az ősi értékek? Lehet-e ma még itt közösségeket találni ? Szövődnek-e újabb barátságok az öreg remete kőhomloka alatt. Megőrizzük-e önazonosságukat és eredeti somlai termés vagyunk-e? Születnek-e újabb tehetségek e somlai kultúra családjaiban ?
mm

A hagyomány szerint „Somlai termés” maga az 59 település is, melyekben a legkisebb falvakból is legalább 5-6 családnak volt kötődése a Somlóhoz. Ezen települések Pusztamiskétől Adorjánházáig, Kislődtől Szentimrefalváig, Nyirádtól Borsod-pusztáig terjednek.