A multik

Mi jut eszünkbe a multinacionális vállalatokról? Kizsákmányolás, gyerekmunka, és környezetszennyezés a fejlődő országokban. Jól fizetett öltönyös helóták hierarchikus szervezetei vagy vágyott fizetések, szakmai profizmus, magas szintű üzleti kultúra.
Gyűlölni kell őket? Szeretni kell őket? Miért szerveződnek fogyasztói bojkottok, társadalmi mozgalmak ellenük? Mi az, amiért bizony oda kell figyelni a multikra, és mi az, amiért jogosan kritizálhatók.

A pénzügyi szféra működése nagyrészt elszakadt a reálgazdasági folyamatoktól. A pénzügyi szféra óriási károkat tud okozni a reálgazdaság (és a társadalom) működésében. Hol itt, hol ott végigseprő pénzügyi válságok hatásai tanúsítják.
A hagyományos liberális szemléletben az állam képviselte az elnyomást, a piac pedig az egyéni szabadságot. Ma azonban, miközben állami hatalmi túlkapások továbbra is léteznek, a piac már nem csupán az egyéni szabadságnak ad teret, hanem új hatalmi tényezők, a multinacionális vállalatok megjelenését tette lehetővé. E hatalmi ágensek képesek nagy következetességgel érvényesíteni egyéni érdekeiket és akár az államokat is rávenni a nekik tetsző magatartásra.

A multikhoz kötődő, ám a fejlődő országokban történt szörnyűségekről mindenki hallott már: a Nike cipőit, a Mattel Barbie-babáit gyermekek készítették Kelet-Ázsiában. De nálunk sokak szerint mindez másként van.
Az érvek szerint a multik munkahelyeket teremtenek, hozzájárulnak hazánk nemzetközi versenyképességének javulásához, adóbevételeket termelnek, hatékonyságot és magas szintű üzleti kultúrát terjesztenek. A multik sikerei és pozitívumai mindazonáltal árnyalásra szorulnak.

Közismert, hogy a termelési értékhez viszonyítva a multik fajlagosan kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, mint a kis- és középvállalatok.
A legfrissebb hírek szerint 2005-ben a kormány mintegy 60 milliárd forinttal kívánja támogatni a multik beruházásait – mintegy négyszer annyival, mint a hazai kis- és középvállalatokat. A két szektor támogatott projektjei nagyjából ugyanannyi munkahelyet fognak teremteni - vagyis a munkahelyek szempontjából négyszer jobban hasznosul a kis- és középvállalatoknak adott támogatás…
A multik beruházásaikhoz többnyire 10-20 %-os állami támogatást kapnak. Részben pénzbelit, részben természetbenit, továbbá adóelengedést is.
Pilisvörösvárnál az Auchan kedvéért négysávos letérő utat építettek, aminek semmi egyéb haszna nincs, a közlekedést tehát nem, csak az Auchan elérését segíti. Rengeteg közpénz áramlik tehát hozzájuk, ami méltánytalan előnyöket teremt, és a haszna is kérdéses.
A multik 6-8 évente felülvizsgálják beruházási döntéseiket, és ha jónak látják, odébbállnak. Ezt már itthon is megtapasztaltuk néhány esetben.
Arra is több példa volt, hogy a multik hazai termelőegységeket vásároltak fel, majd bezárták, visszafejlesztették őket, és importtermékeiknek szerezték meg a piacot. Az első komoly hazai bojkottot a Danone váltotta ki.
A multik többnyire exportra gyártanak. Ugyanakkor az importigényük is jelentős. Mármost az elmúlt 15 évben a hazai export meredeken nőtt, - de az import pontosan vele együtt változott, mindvégig az export felett maradva. Hazánk kereskedelmi deficitje állandó. Nesze neked, versenyképesség !

Az adóelengedéseknek köszönhetően a termelési értékre vetítve a multik kevesebb adót fizetnek, mint a kis- és középvállalatok. Mivel a multik sokszor a helyi adók alól is felmentést kapnak, ám az infrastruktúrát elvárják, az önkormányzatok abban a helyzetben találhatják magukat, hogy ők támogatják a multikat.
Jó példa Budaörs esete: bár az önkormányzati bevételek nőttek, a bevásárlóközpontokhoz kapcsolódó beruházási költségek újabb és újabb költségvetési terheket jelentenek, amelyek további területértékesítésre sarkallják az önkormányzatot…
Egyébként az adóelengedések feltétele többnyire az, hogy a profitot újra be kell fektetni nálunk. Csakhogy a profitkivonásra rengeteg cseles módszer van!
A multik annyi pénzt vonnak ki, amennyi nekik tetszik.

Kétségtelen, a multik sok tekintetben hozzájárultak a hazai üzleti kultúra fejlődéséhez. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a világpiac ezt egyébként is kikényszeríti.
A multik értékes üzleti és technológiai ismeretekkel rendelkeznek. Néhány nagyvállalat például hazánkba telepítette a kutatási-fejlesztési tevékenységeit, és ez jó, de a többségük csak „dobozösszecsavarozást” és egyszerű gyártást végeztet nálunk.
Kétségtelen, a multik hozzájárulhatnak a verseny élénküléséhez, a hatékonyság növekedéséhez. Jó példa erre a telekommunikációs piac. Máskor azonban éppen a verseny csökkenésével számolhatunk: például, mikor a multik felvásárolják, majd megszüntetik hazai versenytársaikat – lásd a magyar élelmiszeripar és kiskereskedelem történetét.

Ugyancsak más esetekben a verseny valahogyan nem nagyon akar élénkülni: ezt példázza a hazai bankszektor, amelyen évek óta jelen vannak a multik, a bankok szolgáltatásainak ára azonban valahogyan nem akar csökkenni. A multik továbbá olyan szektorokban is megvetették a lábukat, ahol a verseny eleve nem nagyon lehetséges: például a vízszektorban. Pécsett az önkormányzat már az ismételt önkormányzati tulajdonba vételen gondolkozik.
A multik erősen igyekeznek befolyásolni a törvénykezést. Mindezzel nem azt akarjuk állítani, hogy a multik csak rosszat tesznek nekünk. Csupán arra szeretnénk rámutatni, hogy a multik egyoldalú tömjénezése alaptalan.
Egyben biztosak vagyunk: sokkal jobban kell(ene) örülni annak, ha egy hazai vállalat ér el sikereket, mint annak, hogy sok közpénz felhasználásával sikerült 6-8 évre idecsalogatni egy multi valamelyik dobozösszeszerelő üzemét.

A multik könnyen megtehetik, hogy eltűnnek a felelősségvállalás elől. Ezt példázza a tiszai ciánszennyezés esete. Nagybányán egy ausztrál tulajdonú aranybánya zagytárolójából ciántartalmú szennyvíz került a Tiszába. A „szőke Tisza” úgyszólván elpusztult.
Az ausztrál cég ugyanakkor nem hajlandó felelősséget vállalni azért, ami történt: a magyar állam hiába pereskedik a kártérítésért.

A fogyasztói társadalomban a vállalatok tulajdonképpen nagyon sebezhetőek: mivel a reklámjaikkal folyamatosan szerethetővé akarják magukat tenni, és úgyszólván nem is termékeket, hanem nagy értékeket, szép eszméket adnak el nekünk. Nem csoda a „legpiszkosabb” cégek a környezeti elhivatottságukról akarnak meggyőzni minket.
A vállalatoknak létérdeke, hogy szépnek, jónak, morálisnak, környezettudatosnak láttassák magukat. Ahogy a régi francia bonmot tartja: a képmutatás a bűn tisztelgése az erény előtt…

Hozz tudatos vásárlói döntéseket !
Válaszd a helyit, a környezetbarátabbat, vagy a fair trade terméket!
Tájékozódj a multik hazai támogatásairól (nem lesz könnyű!)
Közöld véleményedet a politikusokkal !
Csatlakozz valamilyen civil szervezethez, segítsd munkájukat valamilyen módon!

Hazai szervezetek a témában:
www.vedegylet.hu
www.tudatosvasarlo.hu
www.energiaklub.hu
http://reflex.gyor.hu

Összeállította: Dr. Szabó István

Írta: Boda Zsolt: A multik
Kiadja: Védegylet, www.vedegylet.hu