Helyünk a teremtett világban

A Planéta Környezetvédelmi és Városvédő Egyesület a „Planéta Esték” rendezvénysorozat keretében 2009. november 16-án Ajkán, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében rendezte soron következő előadását Helyünk a teremtett világban címmel. Az előadó Jávor Benedek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem környezetjogi tanszékének adjunktusa volt.

Az előadó bevezetőjében az ökológiai válságról és a keresztény tradícióról beszélt. Kifejtette, hogy mind szélesebb körben vált ismertté az az elképzelés, mely szerint a keresztény hagyománynak komoly szerepe van az ember és az őt körülvevő világ kapcsolatának deformálásában, ami végső soron napjaink környezeti problémáihoz vezetett. Mint mondta, érdemes megvizsgálni, hogy a keresztény hagyomány valójában mennyivel árnyaltabban tekint a természetre, illetve a teremtés romlásának kérdésére. A katolikus hit szerint a teremtés nem önmagáért való. Az Úr terve és szándéka a teremtéssel csak a saját képére és hasonlatosságára teremtett lény, az ember megalkotásával válik teljessé.
Jávor Benedek hangsúlyozta, hogy a természeti világ megóvását támasztja alá az Úr jelenléte a természetben. A teremtett világ Isten szándékának megjelenése, és magán hordozza Isten szeretetét. A Szentírás számos helyen hangsúlyozza a teremtmények együvé tartozását, közösségét is. Az élők közössége fogalmazódik meg abban a hagyományban is, melyet a Szentírás a Zsoltárokban fejez ki legszebben.

Az előadó szólt a ferences hagyományról, amely Assisi Szent Ferenc természetfelfogásában bontakozik ki aztán a maga teljességében. Szent Ferenc abból indult ki, hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész világegyetem Isten teremtménye. Ferenc számára a szél a dolgok mozgékonyságának jele, kifogyhatatlan ösztönzés az Isten keresésére, a tűz Isten szavait jelzi. Szent Ferencnél az imádság új tartalommal telik meg. Az ima során az imádkozó a világegyetem középpontjába kerül, a virágok, madarak, a csillagok mind köréje gyűlnek, és együtt dicsérik Istent.
Jávor Benedek kifejtette, hogy a katolikus egyház mikor és hogyan fordult az ökológia felé. Az ember teremtéssel szembeni felelőssége egyáltalán nem újonnan bukkan fel a katolikus gondolkodásban. Hogy ez a gondolat mégis egyre súlyosabban jelenik meg az elmúlt negyven év egyházi tanításában, abból adódik, hogy a 20. század második felében mind nyilvánvalóbbá vált az ökológiai problémák súlyosbodása és az ezzel való szembenézés egyre sürgetőbb volta. Az egyház ökológiai problémák felé fordulásának a hatvanas években megkezdődött folyamata az ENSZ 1972-es stockholmi konferenciájára küldött pápai üzenetben teljesedik ki, amely határozottan állást foglal a teremtés egészének jósága, természeti környezetünkkel és a jövő generációkkal szembeni felelősségünk, valamint a szolidaritás eszméje mellett. A Béke világnapja alkalmából kiadott Üzenetet követően az ökológiai kérdések csaknem valamennyi hivatalos dokumentumban megjelennek, mint az emberiség egyik legaggasztóbb fenyegetése.

Előadása végén Jávor Benedek elmondta: napjaink ökológiai krízishelyzete az ember önhittségéből és az isteni meghívástól való eltávolodásából származik. A problémák megoldásában való részvétel olyan felelősség, amelyet egyetlen hívő ember sem háríthat el magától. Mindez származik a Teremtő Istenben való hitből, az emberiség és a jövő nemzedékek javára. És ha így cselekszünk, talán méltóvá válhatunk Krisztus szavaihoz: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet!”

Tollár Sándor