A zöldfelületek védelmében

Döntéshozóink a zöldterületekre sokszor mintha csak afféle fehér foltként tekintenének, beépítetlen, beruházásra még alkalmas földdarabként, melyek hasznosítása, értékesítése nem mellesleg gyakran komoly bevételekhez is juttathatja az önkormányzatokat. Sokan vannak, vagyunk azonban, akik a közparkokat, kerteket, fasorokat a városi tér kiemelkedően értékes részeiként fogjuk fel, és a sokszor amúgy is csak mutatóban előforduló növényzet elpusztítására, károsítására a városlakók elleni merényletként tekintünk !

Az egyszerű városlakó pedig csak értetlenül áll, amikor újabb, és ezúttal talán éppen az ő szívének kedves fák, parkok tűnnek el a városból, hogy mélygarázs, lakópark, bevásárlóközpont, raktár, vagy bármi egyéb kerüljön a helyükre, amibe néhányszáz köbméter vasbetont be lehet építeni.
Nem kell azonban, hogy a tehetetlenség érzése legyen úrrá rajtunk, ha megjelentek a favágók a szomszéd park vagy játszótér fáinál.
Akik időt, energiát, fáradságot szánnak arra, hogy megvédjék a számukra fontos fákat, bokrokat, parkokat, nemcsak ezek fontosságát bizonyítva, hanem azt is, hogy részt kérnek a döntésekből, saját környezetük alakításából. Bizonyítják, hogy nem puszta fogyasztói a helyi és országos politikai valóságshownak, hanem részt is kívánnak venni a köz ügyeinek intézésében.

A Worldwatch Institute felmérése szerint világszerte kb. 1,1 milliárd ember szenved közvetlenül a levegőszennyezéstől, mely évente mintegy 3 millió halálesetért tehető felelőssé. Az Unió területén az Európai bizottság szerint évente 370 ezer ember hal meg, és minden európai polgár átlagosan 9 hónappal rövidebb ideig él a levegőszennyezettség következtében. Mindez pedig 80 milliárd euróval az Unió hazai össztermékét is csökkenti. A legrosszabb helyzetben a Benelux államok, Észak-Olaszország és a kelet-európai új tagországok polgárai vannak. Várható élettartamukat három évvel rövidíti meg a légszennyezés. A szennyezések és hatásaik elsősorban a városokban koncentrálódnak, ezért kiemelkedő szerepet játszó növényzettel borított zöldterületeknek megkülönböztetett fontossága van a városok környezeti állapotának javításában.

Nem egészen kétszáz év alatt a CO2 aránya az atmoszférában 275 ppm-ről (milliomod részről) 360 ppm-re, azaz több mint 30 százalékkal nőtt! A CO2-koncentráció további növekedésének megelőzésére, s így a klímaváltozás tompítására az egyik leghatékonyabb eszköz – a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése mellett – a biológiailag aktív növénytömeg növelése. A fotoszintetizáló zöld növények nagy hatékonysággal kötik meg a kibocsátott szén-dioxidot, miközben oxigén szabadul fel. Ez a CO2-megkötő kapacitás azonban véges.
Egy 50 év körüli egészséges faegyed egy év alatt körülbelül 50 kg CO2 megkötésére képes. Ez azt jelenti, hogy az emberi légzés által kibocsátott évi nagyjából 350 kg CO2 lekötéséhez 7 fa szükséges.

Egy átlagos futásteljesítményű személyautó évi 1000-1200 kg CO2-ot produkál, ez többé-kevésbé megegyezik Magyarország teljes közlekedés eredetű CO2 produkciójának ( 11,5 millió tonna) egy főre vetített értékével, melyet 20-25 fa képes ellensúlyozni. Mivel szén-dioxid emissziónk nagyjából harmadáért tehető felelőssé a közlekedés, úgy becsülhetjük, hogy mindannyiunknak 70-80 fára volna szüksége, pusztán az általa közvetlenül vagy közvetve termelt szén-dioxid mennyiség elnyelésére.

A por egészségügyi hatása összetett. Egyfelől önmagában irritálja, fizikailag felsérti a légzőrendszer hámját, így hegesedést, a légzőfelület csökkenését okozhatja. Az ultrafinom részecskék (PM 2,5) ráadásul tartósan megülnek a tüdő légzőhólyagocskáinak mélyén és gátolják azok működését.
A porszemcsék hatalmas összfelületén óriási mennyiségű egyéb káros anyag (nehézfémek, kórokozók, vegyi anyagok) is megtapad, melyek a porral együtt a légzőrendszerbe kerülnek.
Egy uniós tanulmány szerint csak Ausztriában a levegő porszennyezettsége évente 4640 halálesetet, 2400 asztmás megbetegedést és 2,3 millió táppénzes munkanap kiesést okoz.

A Magyarországon jelenleg érvényben lévő előírások lakott területeken nappal 65, éjszaka 55 dB-es emissziós határértékeket tartanak elfogadhatónak, jóllehet a vizsgálatok már 30 dB-es zajszintnél is alvászavarok, és ebből fakadóan fejfájást, tartós fáradtság fellépését bizonyítják, ezért a WHO a lakások belső zajára az éjszakai órákban 30 dB-es határértéket javasol.

A városi parkok, facsoportok, fasorok, magánterületen lévő kertek, fák és más zöldfelületek a városi környezet elviselhetőbbé tételében, a környezet állapot és az életminőség javításában kiemelkedő szerepet játszanak. Gyakorlatilag valamennyi elemzett terhelést képesek csökkenteni, és ezen túlmenően is olyan szolgáltatásokkal járulnak hozzá mindennapi életünk jobbá tételéhez, amelyek semmilyen mesterséges módszerrel nem válthatók ki.
A zöldterületek kedvezően befolyásolják közvetlen környezetük mikroklímáját is. A szabad, növényzet nélküli, beton-kő felületekhez képest a parkok, facsoportok jelentősen csökkentik a napi és az évszakos hőingást is, kiegyensúlyozva, temperálva környezetük klímáját.
Egy forró nyári napon 8-10 fokkal is hűvösebb lehet egy többszintes növényállományú parkban, és közvetlen közelében, mint a növényzet nélküli utcán. Télen az örökzöldek (fenyőfajok, egyes díszcserjék) több fokkal csökkenthetik az éjszakai lehűlést – ezzel a fűtésszámlákban megmutatkozó közvetlen haszonhoz juttatva a közvetlen környék lakóit.

Ezeknek a területeknek a további fogyatkozását a leghatározottabban meg kellene akadályozni, gyakorlatilag minden egyes négyzetméter eltűnő zöldfelület tovább rontja a környezeti katasztrófát.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a zöldfelületek nem pusztán szolgáltató gépezetek, hanem élőhelyek, ha a természetes társulásoknál egyszerűbben is, de működő ökoszisztémák. Az ültetett növényzet mellett számos természetes módon betelepülő növényfaj találhat otthonra kisebb-nagyobb parkjainkban, kertjeinkben, ezekben a növényegyüttesekben pedig számtalan gerinces és gerinctelen állatfaj üthet tanyát.
Nagyobb parkokban vagy kertes övezetekben mókusok, sünök, nyestek, pelék telepedhetnek meg.

A városi ember számára ezek a kis zöld szigetek, és a bennük kibontakozó, megkapaszkodó élőlény-társulások a természettel való közvetlen találkozás lehetőségét adják.
A rövid távon gondolkodó önkormányzatok a zöldterületek értékesítéséből bevételre tesznek szert. Szomorú, hogy ennek ellenére Magyarországon még mindig a zöldterületek hosszú távon hihetetlen társadalmi költséggel és önkormányzati kiadással járó eladogatása, beépítése van napirenden.

Összeállította: Dr. Szabó István
Planéta Egyesület Elnöke

Mielőtt odaláncolod magad, című kiadvány alapján www.vedegylet.hu