Koczka István

A FENYŐFA MELLETT /Az első karácsonyunk emlékére/

A fenyőfa mellett,
az ünnepet várva,
már béke, boldogság
borult a világra.

Együtt voltunk ketten,
egymás szemét nézve -
boldogság csillogott
mindkettőnk szemébe'.

Csodálatos volt ott
akkor az együttlét,
hiszen érezhettük
egymás közelségét.

És úgy kézen fogva,
szívünk együtt dobban,
a jövőt fürkésztük,
lehet ez még jobban?

Mi hittük, hogy lehet,
bizakodtunk, várva,
beteljesül kettőnk
hőn óhajtott álma.

MEDITÁCIÓ II.

Az évek rohannak,
úgy elszállnak,
az emlékeink is
haloványak.

Elmentek közülünk
bizony sokan,
létünk itt nekünk is
bizonytalan

Csak reményünk van, és
ami éltet,
tudunk még szeretni,
kell az élet.