A FENYŐFA MELLETT /Az első karácsonyunk emlékére/

A fenyőfa mellett,
az ünnepet várva,
már béke, boldogság
borult a világra.

Együtt voltunk ketten,
egymás szemét nézve -
boldogság csillogott
mindkettőnk szemébe'.

Csodálatos volt ott
akkor az együttlét,
hiszen érezhettük
egymás közelségét.

És úgy kézen fogva,
szívünk együtt dobban,
a jövőt fürkésztük,
lehet ez még jobban?

Mi hittük, hogy lehet,
bizakodtunk, várva,
beteljesül kettőnk
hőn óhajtott álma.